Ezt most olvastam, azért teszem itt közzé, mert rengetegen használnak msn-t, és én is láttam már a szóban forgó hirdetést.

Vigyázzatok! Aki a Windows Live Messenger-t használja az msn-hez,
annak a lap alján időnként megjelenik egy IQ-teszt. Ez egy nagy
átverés!!!!! Ha rákattintasz és megcsinálod a feladatot, a
telefonszámodat fogja kérni "a válasz" megküldéséhez. Ha itt
megadod a számodat és a tovább gombra kattintasz, kapsz egy sms-t
és ebben a pillanatban 1.080,- forintot (Ezernyolcvan forintot)
levonnak a kártyádról, előfizetésedről! Innentől kezdve az
IQ-tesztről már szó sincs, hanem tagja lettél a "dada klubnak", és
ami a legszörnyűbb: HETENTE le fog vonni újabb 1.080,- forintokat
a rendszer, egészen addig, amíg ki nem lépsz a
dadából. De kilépni sem egyszerű, mert a honlapon nincs rajta,
hanem egy telefonos automatát hívogathatsz munkaidőben. Szóval ez
a jelenlegi LEGNAGYOBB CSALÁS ami kimondottan a diákságot célozta!

Rég nem írtam megint, visszavonultam a barlangomba téli álmot aludni :) , bejöttek ezek a hidegek is, a hátam közepére sem kívánom és különben is mikor lesz már végre tavasz. :(((
Nyakunkon a karácsony is, de valahogyan még olyan messzinek tűnik, annyi minden van addig, és annyi minden kifizetnivaló, idén többek között a válság miatt nem kerül majd annyi mint a korábbi években ez már biztos, mint ahogyan sok-sok ezer családban sem. Remélem visszatalálunk önmagunkhoz, a valódi értékeket újra felfedezzük és megtaláljuk az életben. Ez a válság talán végre valahára felnyitja az emberek szemét, hogy az anyagi javak, a fogyasztás élvezete, nem valódi értékek, nem ez az ami igazán számít, hanem talán újra előtérbe kerül az egészség, a szeretet, a másik segítése és elfogadása, egyáltalán, hogy észrevegyük a környezetünket, mert manapság a szomszédainkat sem ismerjük, sőt, az emberek annyira elidegenedtek egymástól, hogy más családon belül sem "menő" egymás segítése és az összetartás érzete. Bízom benne, hogy változik majd egy kicsit a világ és jobban sajátomnak érezhetem a kort amiben élek.

Ma elkezdtem a begubózós napjaim után a tevékenyet, végre szelektáltam a csajszi ruháit, rengeteg cuccot kinőtt most őszre, meg egy rakás nyári holmit is, 4x nagyobb az a kupac ami kicsi, mint az amit elrakunk jövő nyárra. Egyre aranyosabb, egyre több szót mond, próbálgatja mindenhogyan tudtomra adni, mit szeretne kifejezni. Pont ezen gondolkoztam, hogy itt áll velem szemben egy kis ember, aki szinte mindent ért, és közölni akar, és nem tud, illetve még nagyon szegényes a nyelvi kifejezése, de belül a kis buksijában látszik, hogy sokkal, de sokkal több van, csak a nyelv, ami akadályoz minket abban, hogy mindent megértsünk, de így is ismerjük egymás minden rezdülését. Apukája szokta mondani, hogy mi olyanok vagyunk mint a borsó meg a héja, két testben egy lélek, és ez így is van és remélem még egy darabig így, de alapvetően tudom, hogy az a feladatom, hogy úgy neveljem, mindent úgy adjak majd át neki, ami elősegíti ahhoz, hogy boldog, egészséges, kiegyensúlyozott felnőtté váljon és én szép lassan feleslegessé váljak :)
Mióta gyerekem van sokkal érzékenyebb vagyok és avilágot is teljesen másképpen látom, de ez így van rendjén.

Egy kis fejtörő :)

Lehet agyalni rajta, persze meg van a megfejtése, majd egy hét múlva kb. felteszem azt is :D
Hát jó szórakozást hozzá, akit érdekel :)

A nap híre! :-P

Végre történik valami kis hazánkban, kihagyhatatlan információhoz jutottam mikor ma bekapcsoltam a gépet, már a link is elárulja a témát, de az elvetemültebbek, meg is nyithatják ;)
http://www.nlcafe.hu/sztarok/20091015/megvan_donatellacska_apja/
:))))))))))))))

Hideg van!!!

Ma egész nap fáztam, mi elmebetegek persze nem fűtöttünk be, mert hát minek az nekünk annyira hideg még nincs is ugye, majd délben persze megnéztem a hőmérőt és 17.5 fok volt, na miután felmostam magam a padlóról, azzal a lendülettel be is fűtöttünk.... Bár azóta sincs itthon kánikula, csak a maximumra kapcsolunk, csak akkor meg az óra berezonál olyan gyorsan forog, de azért tűrhető... enyhülhetne egy picikét az idő... :(((

Ezt látnia kell minden olvasónak, annyira nagyon aranyos, aki a pici macikat szereti... :)
http://www.yowazzup.com/2008_05_20/bear-cub-falling-asleep.html :))))

Kicsit obszcén, de a csattanó kész a végén áááá :)

Ezt ma olvastam...

Egy átlagos nyugdíjas házaspár 1 napja...


"Szóval, egyszer a feleségemmel bementünk a városba, és bepillantottunk
egy kis üzletbe. Öt percet sem voltunk benn, és kijövetelkor láttuk ám, hogy
egy közterületfenntartó írja vadul a büntetőcédulát. Már éppen rakta volna
bele a kis kék zacskóba, amikor odaértünk, és megszólítottam: "Ne szívass
már, köcsög, mi lenne, ha egyszer tekintettel lennél egy idős
állampolgárra is..." - de csak szerelte be az ablaktörlő alá az üzenetét.
Akkor lerohadtfasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még egy
feljelentést, hogy a gumik is kopottak. Még le is fényképezte őket.
Ezután szarjankónak neveztem. A feje még lilább lett, a másik üzenetet is
beeröltette az ablaktörlő alá, és elkezdett írni egy harmadikat, a fene
tudja miről. Akkor lebuzispicliztem. És ez így ment vagy húsz percig. A
közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre szaporodtak.
Mindez egyáltalán nem zavart engem és a feleségemet. Mi ugyanis busszal
jöttünk be a városba. Minden napra kitalálunk valami izgi kis kalandot,
hogy ne teljenek annyira unalmasan a napjaink. Nagyon fontos ez a mi
korunkban."

Szép éjjelt Mindenkinek, aki már alszik, és aki ébren van annak, is.
Mostanában mindig éjjel élem az életem, hajnalokig fent vagyok és internetezem. Válaszolgatok a fórumokon, tegnap óta megint blogot is írok :) nézegetem az internetes aukciós oldalakat, olvasgatok, híreket egyebeket, mint régen, mikor még nem volt a kislányom, egy különbséggel, hogy akkor napközben is ráértem erre :)
Elfáradtam, Zsuzsi nevű barátnőm példájára és receptjére amit megosztott velem, Anyukámmal egész nap egy zakuska nevű ételt készítettünk, lett sok sok üveg belőle és nagyon nagyon fini :) Jó lesz a téli napokon egy kis pirítósra kenve eleszegetni, ugyan addig rá nem járunk és el nem fogy. Bár szeretnénk még csinálni, csak picit másképpen.
Idén nyáron életemben először, rengeteg dolgot tettem el, sosem hittem volna, és úgy belejöttem, hogy most még anyunál lesz körte meg alma és már jeleztem, hogy én is kérek belőle, elteszem azt is befőttnek, lekvárnak bárminek :D

A műtétem óta először most szombaton megyek bulizni majd pár barátnőmmel, nagyon várom már, nem mondom hogy alkoholmentes nap lesz, de persze csak a hideg miatt :D

Na még egy picit olvasgatok, aztán megkeresem az ágyikóm én is, mint azt már sokan mások is tették korábban :)

Már két hónapja, hogy csak hallgatok, ülök a babérjaimon és mindennel foglalkozom csak blogírással nem. Persze azért közben történt egy s más. Fogyókúra, fránya árva 8 kiló, mitől sikerült megszabadulnom, de ennyi, mindig és mindig kudarcba fulladok, nyakunkon a tél és az én szervezetem csak folyton szeretne rakátorni és raktározni és ezért minden percben azt az infót küldi az agyamnak, hogy menj és egyél valamit :( katasztrófa, meg én is az vagyok :( DE DE DE!!!!!! NEM ADOM FEL, AKKOR IS NEM HAGYOM EL MAGAM ÉS PRÓBÁLKOZOM TÖRETLENÜL. Jó hír viszont, hogy január óta azért ha sok sok megállással és némi visszatáncolással ugyan, de mindig lefelé megy a súlyom, összeségében mindig csak kevesebb lettem.:)
Szeptember 17, szép dátum, piciny életemben, hiszen aznap van a névnapom, bár idén egy csöppet sem ez jutott róla az eszembe, hanem a műtétem, ugyanis már 16-án be kellett feküdnöm reggel és 17 -én reggel 07.15-kor mikor épp visszatértem a kórterembe a fürdésből, fogmosás, deo, parfüm és amit akartok :) mert hogy egy műtétre az ember legyen jól öltözött, fésült illatos és üde, még a lehellete is :) szóval épp visszaértem, már vártak és fáslizták is be a lábam térdtől lefelé, és épp hogy mindent bedobáltam a szekrényembe és már jöttek is értem és toltak le a műtőbe ágyastól... műtét után subintenzív, ahonnan már este 6-kor lekönyörögtem magam, hogy láthassam a kislányom, mert oda nem lehetett bevinni és úgy nap nem telhetett el, szerencsére mivel teljesen jól voltam leengedtek vissza az osztályra a kórterembe. Másnap megkaptam a köveket is, mert hogy még nem írtam, de epeműtétem volt, akkora hatalmas kövem volt, hogy csodámra jártak, meg négy egészen kis apró, mint a játszótéri kavicsok :) Műtét után az orvosom mikor feljött megnézni, hogy vagyok, mondta, hogy éppen ideje volt már. Szóval szerdán fektettek be, csütörtökön műtöttek, és szombat reggel 09.05-kor már el is hagyhattam a kórházat. A lábadozás is viszonylag gyorsan és kisebb fájdalmakkal ment, mára már alig van nyoma, egy kis 3 centis vágással megúsztam az egészet. A kórházban semmi rosszat nem tapasztaltam, mindenki nagyon nagyon kedves volt, persze érdemes szépen beszélni nekünk is, hiszen emberek vagyunk, ha tudunk kérni és köszönni, akkor nagy baj nem lehet. Valóba ráébredtem, hogy a kórházban a sebészeten teszik a dolgukat, műtenek, életet mentenek, a központi nagy műtő, hát ott dőlnek el a dolgok, tiszteletem minden orvosé és ott dolgozóé, akik ott nap mint nap helyt állnak!!! Nagyon kedvesek voltak velem ott is!
Kislányom viszonylag jól viselte, nagyon nagyon büszke voltam rá, nekem hihetetlenül hiányzott, ennyi időt soha nem töltöttünk távol egymástól, mikor megérkeztem haza sikongatott örömében, nagyon megható volt, vele és mellette sokkal könnyebb volt a gyógyulás is! annyit emlegetem, hogy egy képet csatolok is nemsokára róla :)
Rengeteget nőtt a nyáron, mindenhogyan iszonyú sokat fejlődött, szépen megindult a beszédfejlődése is :) csodálatos dolog szülőnek lenni, aki még nem próbálta az ne késlekedjen, ha a körülmények megfelelőek, mert anyának (persze apának is biztos, csak azt ebben az életemben nem tudom kipróbálni) a világ legszebb dolga a világon és egyben a legnagyobb kihívás az életben, a másik talán a megfelelő társ megtalálása az "útra" :)
Na azért mostanság már írogatni fogok ám. meg lehet fényképeket is töltögetek fel, meg esetleg mindenféle mókásat, vagy jót és értelmeset amit én említésre méltónak találok. :)

"mindenféle"

Rég nem írtam.. annyi minden történt azóta, hogy nem is fogok tudni már mindenről beszámolni, ami lehet nem is baj :)

A rossz hír, hogy a barátnőm elvesztette a kisbabáját :((( és ezért innen is sok sok gyógyító puszit küldök neki és kívánom, hogy a következőnél minden rendben legyen, de most legfőképpen azt, hogy helyrejöjjön és minél hamarabb túltegye magát a történteken!!!

A jó hír, hogy Anyu mindjárt jön és hoz nekünk tökfőzeléket, igen-igen, imádom a tökfőzeléket sokakkal ellentétben, és ahogy anyu csinálja, úgy nem tudja senki más :)
Jó hír még, hogy ugyan olyan lökött vagyok, mint voltam a szünet előtt :)))
A nyaralás kárpázatosan eszéletlenül nagyon jó volt, lehet hogy majd mellékelek képet is.

Ma hallottam a következőt:
W. I. F. E. = Washing. Ironing. Fucking. Etc.
:)))))
valaki elmebeteg hímsoviniszta találhatta ki a vezetői székben a sok semmittevés közepette :D


Nehéz visszatérni a mindennapok szürkeségébe, se nekem se a gyereknek se senkinek nem megy olyan könnyen... a lányomnak annyi energiája van, hogy lasssan beiratom valamit sportolni, hegyet mászni, vagy bárhova akik garantálni tudják, hogy energiái nagy részét ott levezetik :) Félelmetes a duracell nyuszi kutya füle hozzá képest, és ha nem gondoskodom neki folyton valami programról, akkor látványosan unatkozik és ugrál a fejemen... áááááá :D

Annak ellenére, hogy egy gyerekkel sem bírok ősz végefelé tervezzük majd a második lurkó "gyártását" kicsi a rakás nagyot kíván alapon :D
Kész öngyilkosság ez, de mégis a legjobb dolog ami az emberrel az életben történhet!!! :)

Szeptember 17-én persze pont a névnapomon, mikor máskor műtenek az epémmel( két kis "tünci-bünci" kövecske) persze csak és kizárólag azért vetetem ki őket, mert olyan kíváncsi vagyok rájuk és így az életben nem láthatom őket... ááááááááá muszáj ezt poénosan felfogni, nagyon félek az 1 órás altatástól :S, de majd csak túlélem valahogyan... az tartja bennem a lelket, hogy ha életben maradok, akkor nem lesz több görcsroham és nekilátunk a babaprojektnek is :D

Most befejezem, mert időközben megérkezett a tökfőzi és ugye fogyózgatom is és már kopognak a szemeim, mert egész nap erre vártam :D

Ribizli, meg minden más :)

Ribizli lekvár főzésre az adja csak a fejét, aki nem olyan mint én, tehát baromi türelmes, szeret minden egyes szemet megfogni éa bíbelődni a cuccal. Láttam már ribizli bokrot, na de azon fürt szerűen csüngtek egy ágon rengeteg gyümölcs, na most a mi kis rokonunk kertjében is van több bokor, de a csüngések sokkal kissebbek, ráadásul ritkábbak is, persze közben az áradás miatt elszaporodott szúnyogok alig várták, hogy végre valaki melegévrű testvér arra sétáljon és lecsaphasanak. A dolgok ezen része volt a legkellemetlenebb, még a farmeron keresztűl is összecsípkedtek, pedig készültem, kabátot is vettem, így maradt a kezem és az arcom. tehát keresgéltem, szedtem, és közben próbáltam sietni és nagyon gyorsan mozogni, hogy minél kevesebb tudjon rajtam sikeres leszállást végrehajtani és megcsapolni. Kívülről látva engem biztosan mókás látvány lehettem. :) csak én nem élveztem és persze millió pókháló, bogár mindenféle :S. Na aztán itthon szemenként kiválogatni az épeket, leszedni a száráról stb. ez egy újabb móka, egy idő után jojózik az ember szeme, néha felvisítottam egy egy kóbor fűbemászó előbukkanására, és egyszer csak végeztem azzal a kb. 2.5kg ribizlivel,ami így első hallatra nem is sok, de elkészíteni annál inkább, becukroztam, holnap már csak megfőzöm és üvegekbe töltöm. Mondtam is itthon, hogy ezt aztán úgy enni mint ha a gyémántból lenne minden kiskanál :) Még mindig viszket mindenem, persze ilyenkor beképzelek magamon mászó kullancsot, bogarat és mindenfélét, de majd holnapra elmúlik.
Szedtem gyönyörűséges barackot is, azt mennyivel kellemesebb lesz majd megcsinálni. :)

Mivel holnap kezdem a fogyókúrát, természetesen már jó előre éhes vagyok :)))
Úgy ennék pl. big mac super size menüt, meg hasonlókat, de hát így a válság idején nyaralás előtt anyagilag sem kéne, meg hát nem biztos, hogy előtte este bezabálva kéne a fogyókúrát folytatni, hátha csak éhesebben kelek, mert nagyobb lesz a kontraszt. :) de azért valamit nézek.:)

Készülünk a nyaralásra, legalább is én nagyon, még csak fejben, hogy mikre lesz szükségünk, illetve kimostam mindent, bár addig még kell majd pörgetnem 1-2 adagot tuti...
Nagyon jó lesz, tudom ezt már írtam, de szülés óta nem voltam ennyi időre még el a "vadiúj" családommal nyaralni :))))

Délutáni szösszenet :-)

Két nap belső agymosásom után arra jutottam, hogy hétfőtől folytatom az 1000kcal/nap féle fogyókúrám, ami eddig nekem mindig bevált, az eddigi kilókat is így adtam le...
Nem akarok fogyókúrás blogot, bár tuti hogy most az elején elég sokat fogok erről beszélni, hiszen tartanom kell magamban a lelket, amihez ez a blog szuper kis segítség lesz. :)

Elgondolkoztam ma egy perce délután azon, hogy az ember mikor még kisgyerek nem is foglalkozik azzal, hogy hogy lesz tiszta a ruhája, hogy mitől lesz rend, tisztaság egyebek...
Azután szembesültem a tényekkel úgy jó pár éve mikor a párommal teljesen a szülőktől külön költöztünk és rájöttem, hogy két macskával négyen pillanatok alatt iszonyatosan nagy koszt tudunk csinálni és senki sem rakja rendbe (főleg én persze) ha mi nem állunk neki. Ehhez tavaly áprilisban csatlakozott a kislányunk is, így teljes a káosz. Gyakorlatilag ha reggel szépen összetekarítok, az délutánra úgy néz ki, mint ahol pár napja egy porszívót sem vettek elő. Nem tudom Ti /kedves olvasók :) / hogy vagytok vele, de én néha azon kapom magam, hogy mint a robotok, szinte megállás nélkül csak takarítok, amikor meg nem akkor pedig 1-2-3 óra alatt végignézem ahogy újra lerombolják mindazt amiét fáradoztam. Néha sikítani tudnék áááááááááááááááááááááááááááááá :))))))))))))))

Macskák... hogy ezek milyen édesek, aki azt mondja csak a kutya az aki az ember társa az nem ismeri igazán jól a macskát. Volt két kutyám is 2 éve haltak meg 6 nap különbséggel :((( 15 és 17 évesen drága Tücsi és Buksi... még a mai napig nagyon hiányoztok. :(
Na de térjünk vissza a cicókhoz - még mindig elbőgöm magam, ha a kutyáimra gondolok, annyi szép emlék és olyan sok év, velük nőttem fel, nem hiszem, hogy valaha is tudok majd érzelemmentesen beszélni róluk - a macskák is olyan jó társak tudnak lenni, és hűségesek is, mindent megértenek, persze más mentalitásúak mint a kutyák és egy biztos! A kutyának ha parancsolunk szegényke megteszi, sokkal alázatosabb a macskánál, DE a macskától, ha kérünk, Ők is megtesznek mindent, hogy mi is jól érezzük magunkat velük és viszont. Csak mi emberek úgy szeretjük, ha mi birtokolhatunk, ha irányíthatunk és ha alázatosak velünk szemben. Sokan nem tanulják meg TISZTELETBEN TARTANI!!! a másik fajta tulajdonságait, életmódját. Nem fogadjuk el, hogy ők más faj és más okból élnek, más törvények szerint, máshogy látják a világot mint mi. Azt gondolhatjátok, ez a nő nem normális, és betegei az állatainak. :) Nem hiszem, de tiszteletben tartom ez ügyben mindenki véleményét. Csak igyekszem elfogadni a körülöttem lévő élőlények életét, hogy ne zavarjuk egymást és tudjunk egymás mellett élni. Sajnos az emberi faj le van maradva sok más élőlénnyel szemben, mert csúcsragadozónak tartja magát és azt gondolja, hogy ennél fogva bármit megtehet, rá nem érvényesek a természet törvényei. Természetesen ez mind - mind csak az én véleményem, hatalmas állatbarát vagyok, nem tehetek róla, belülről őszintén jön . :))))

Végre egy kis lehülés, eső, szél van felénk a nagy meleg után, már érezhetően frissül a levegő, nem olyan párás az idő. Kitártam az összes ablakot a lakásban, hogy a lakás is át tudja venni a külső hőmérsékletet, mert már egy félig felfűtött szaunához hasonlított leginkább.
Ennek örömére persze takarítottam is kicsit. :)))

Hőség

Kisgyermekes anyukáknak nem kell mondanom, hogy mennyire megviseli az embert ez a nagy meleg úgy, hogy közben egy kis örökké izgő-mozó,mindent ki- és szétpakoló, meleg miatt szintén nyafogó picúrt kell ellátni, szórakoztatni, és egyáltalán túlélni ezeket a napokat, amikor be vagyunk ide zárva, nem lehet kimozdulni a hőség miatt és közben mindkettőnk számára egyre ingerszegényebbé válik a lakás az idő múlásával egyenes arányban.

Különben sem vagyok mostanság jó passzban... szépen elkezdett fogyókúrámnak már csöppnyi akaratereje sem maradt.. feladtam, belefáradtam, 22 kiló után ott tartok, hogy abból mára csak olyan 16-17 maradt és semmi kedvem sincs folytatni, pedig számomra most ez jelentené a boldogságot, az egészséget a jövőmet, MINDENT!!!
Én meg ennek ellenére itt ülök a babérjaimon és olykor tiszta depi vagyok emiatt, illetve valjuk be nem emiatt, hanem magam miatt. Senkit sem hibáztathatok, nincs menekvés :( ettől a tudattól persze még rosszabbul érzem magam...
A szülés kihozta belőlem amit lehetett, így kedden mehetek orvoshoz egyeztetni a szeptemberi epeműtétemet, ettől is rettegek, bár az altatóorvos szerint a paramétereim ellenére is túl fogom élni, én is így állok hozzá, nem mehetek még el, van dolgom az életben többek között a 14.5 hónapos kislányom számára jelen pillanatban leginkább én jelentem a biztosnágot, megnyugvást, az életet, örömöt meg mindent. Szeretném látni ahogy felnő és részese lenni az életének. TEHÁT FOLYTATNOM KELL A FOGYÓKÚRÁT!!!!!!!!!
De mikortól (?), csak ne lennék mindig olyan éhes... :(remélem ez a blog, vagy majd támogató hozzászólásaitok is segít, vagy ösztönöz, hogy még tudjak fogyni, hogy egy egészséges és boldog anyukája lehessek a kislányomnak és a családnak is ezt a példát tudjam mutatni, ezt nagyon fontosnak tartanám. Talán sikerül, közhely de esetleg holnaptól, hiszen valamikor neki kell látni, de ez főleg agyban dől el... készülök rá már komolyabban újra agyilag, de ez sok munkát jelent, mire meggyőzöm, nem könnyű velem. :)))

Más:
Mostanában mindig olyan érzésem van, hogy kitörnék innen, mennék valamerre, valami egészen mát csinálnék, másképp élnék, új emberekkel ismerkednék, néha rám tör a bezártság érzése, de ezt majd később még részletresebben kifejtem.

25-én viszont megyünk nyaralni! Nagyon- nagyon várom már. Annyira kell a kikapcsolódás, hogy kizükkenjünk a napi robotból, a mókuskerékből :)
Nagyon szeretem a programokat, lehet az bevásárlás, vagy csak valakivel kiülni egy padra beszélgetni, mindegy a lényeg, hogy valamit csináljunk. A hétvégén megyünk Anyuval az egyik rokonunk kertjébe ribizlit, meg sárgabarackot szedni, sosem tettem el még semmit idén előszőr s.barack lekvárt, meg amit majd most szedünk abból befőttet, a ribizliből meg szintén lekvárt. Pdig nem is szeretem igazán a lekvárokat. Nem is szoktunk itthonra venni, de sebaj maga az alkotás élménye örömmel tölt el és ez jó, azután majd csak elhasználjuk karácsonykor sütibe vagy palacsintába vagy nem tudom.
Állítólag a gyümölcs joghurtokban minden található, csak gyümölcs nem, és nagyon fini, ha natur joghurtot vásárolunk és abba teszünk házi lekvárt, dzsemet 1-2 kiskanállal és azt esszük vagy adjuk csemetéinknek :)

Sziasztok,

már, ha van valaki akit érdekel majd ez a sok zagyvaság, és mindenféle, amiket itt összehordok elsősorban magamnról, az életemről, hogy hogyan látom a világot. Nehéz volt nagyon címet is adnom neki. Régen rengeteg kis füzetet írtam tele amit most egy pénzkazettában őzök szigorúan lezárva, se a páromnak se nenkinek nincs hozzáférései lehetősége, hiszen amiket ott leírtam az szigorúan bizalmas. Manapság már mennyit változott a világ, az emberek a netre teszik fel naplójukat, persze nyílván tudva, hogy azt majd mások is olvassák, ami valahol félő, hiszen név és személyes adatok nélkül ugyan, de mégis kiadom magam és megtudsz rólam olyanokat, amiket nem biztos, hogy szeretnék, már pedig ha valóban írni szeretnék, erős kontroll mellett nem látom értelmét, tehát értesülni fogsz a kudarcaimról, negatív élményeimről, megtudod mi a "keresztem" :) stb... Más részről viszont jó érzés, hogy vannak emberek akik elolvassák, esetleg egyetértenek, vagy azt mondják, hogy igen, én is pont ebben a cipőben járok, vagy csak egyáltalán felkeltem az érdeklődésedet és elkezd majd érdekelni, hogyan alakul az életem. :)
Ez csak egy szösszenetnyi kis bevezető volt a sűrűjébe is hamarosan belevágok.