Ma elkezdtem a begubózós napjaim után a tevékenyet, végre szelektáltam a csajszi ruháit, rengeteg cuccot kinőtt most őszre, meg egy rakás nyári holmit is, 4x nagyobb az a kupac ami kicsi, mint az amit elrakunk jövő nyárra. Egyre aranyosabb, egyre több szót mond, próbálgatja mindenhogyan tudtomra adni, mit szeretne kifejezni. Pont ezen gondolkoztam, hogy itt áll velem szemben egy kis ember, aki szinte mindent ért, és közölni akar, és nem tud, illetve még nagyon szegényes a nyelvi kifejezése, de belül a kis buksijában látszik, hogy sokkal, de sokkal több van, csak a nyelv, ami akadályoz minket abban, hogy mindent megértsünk, de így is ismerjük egymás minden rezdülését. Apukája szokta mondani, hogy mi olyanok vagyunk mint a borsó meg a héja, két testben egy lélek, és ez így is van és remélem még egy darabig így, de alapvetően tudom, hogy az a feladatom, hogy úgy neveljem, mindent úgy adjak majd át neki, ami elősegíti ahhoz, hogy boldog, egészséges, kiegyensúlyozott felnőtté váljon és én szép lassan feleslegessé váljak :)
Mióta gyerekem van sokkal érzékenyebb vagyok és avilágot is teljesen másképpen látom, de ez így van rendjén.

Egy kis fejtörő :)

Lehet agyalni rajta, persze meg van a megfejtése, majd egy hét múlva kb. felteszem azt is :D
Hát jó szórakozást hozzá, akit érdekel :)

A nap híre! :-P

Végre történik valami kis hazánkban, kihagyhatatlan információhoz jutottam mikor ma bekapcsoltam a gépet, már a link is elárulja a témát, de az elvetemültebbek, meg is nyithatják ;)
http://www.nlcafe.hu/sztarok/20091015/megvan_donatellacska_apja/
:))))))))))))))

Hideg van!!!

Ma egész nap fáztam, mi elmebetegek persze nem fűtöttünk be, mert hát minek az nekünk annyira hideg még nincs is ugye, majd délben persze megnéztem a hőmérőt és 17.5 fok volt, na miután felmostam magam a padlóról, azzal a lendülettel be is fűtöttünk.... Bár azóta sincs itthon kánikula, csak a maximumra kapcsolunk, csak akkor meg az óra berezonál olyan gyorsan forog, de azért tűrhető... enyhülhetne egy picikét az idő... :(((

Ezt látnia kell minden olvasónak, annyira nagyon aranyos, aki a pici macikat szereti... :)
http://www.yowazzup.com/2008_05_20/bear-cub-falling-asleep.html :))))

Kicsit obszcén, de a csattanó kész a végén áááá :)

Ezt ma olvastam...

Egy átlagos nyugdíjas házaspár 1 napja...


"Szóval, egyszer a feleségemmel bementünk a városba, és bepillantottunk
egy kis üzletbe. Öt percet sem voltunk benn, és kijövetelkor láttuk ám, hogy
egy közterületfenntartó írja vadul a büntetőcédulát. Már éppen rakta volna
bele a kis kék zacskóba, amikor odaértünk, és megszólítottam: "Ne szívass
már, köcsög, mi lenne, ha egyszer tekintettel lennél egy idős
állampolgárra is..." - de csak szerelte be az ablaktörlő alá az üzenetét.
Akkor lerohadtfasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még egy
feljelentést, hogy a gumik is kopottak. Még le is fényképezte őket.
Ezután szarjankónak neveztem. A feje még lilább lett, a másik üzenetet is
beeröltette az ablaktörlő alá, és elkezdett írni egy harmadikat, a fene
tudja miről. Akkor lebuzispicliztem. És ez így ment vagy húsz percig. A
közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre szaporodtak.
Mindez egyáltalán nem zavart engem és a feleségemet. Mi ugyanis busszal
jöttünk be a városba. Minden napra kitalálunk valami izgi kis kalandot,
hogy ne teljenek annyira unalmasan a napjaink. Nagyon fontos ez a mi
korunkban."

Szép éjjelt Mindenkinek, aki már alszik, és aki ébren van annak, is.
Mostanában mindig éjjel élem az életem, hajnalokig fent vagyok és internetezem. Válaszolgatok a fórumokon, tegnap óta megint blogot is írok :) nézegetem az internetes aukciós oldalakat, olvasgatok, híreket egyebeket, mint régen, mikor még nem volt a kislányom, egy különbséggel, hogy akkor napközben is ráértem erre :)
Elfáradtam, Zsuzsi nevű barátnőm példájára és receptjére amit megosztott velem, Anyukámmal egész nap egy zakuska nevű ételt készítettünk, lett sok sok üveg belőle és nagyon nagyon fini :) Jó lesz a téli napokon egy kis pirítósra kenve eleszegetni, ugyan addig rá nem járunk és el nem fogy. Bár szeretnénk még csinálni, csak picit másképpen.
Idén nyáron életemben először, rengeteg dolgot tettem el, sosem hittem volna, és úgy belejöttem, hogy most még anyunál lesz körte meg alma és már jeleztem, hogy én is kérek belőle, elteszem azt is befőttnek, lekvárnak bárminek :D

A műtétem óta először most szombaton megyek bulizni majd pár barátnőmmel, nagyon várom már, nem mondom hogy alkoholmentes nap lesz, de persze csak a hideg miatt :D

Na még egy picit olvasgatok, aztán megkeresem az ágyikóm én is, mint azt már sokan mások is tették korábban :)

Már két hónapja, hogy csak hallgatok, ülök a babérjaimon és mindennel foglalkozom csak blogírással nem. Persze azért közben történt egy s más. Fogyókúra, fránya árva 8 kiló, mitől sikerült megszabadulnom, de ennyi, mindig és mindig kudarcba fulladok, nyakunkon a tél és az én szervezetem csak folyton szeretne rakátorni és raktározni és ezért minden percben azt az infót küldi az agyamnak, hogy menj és egyél valamit :( katasztrófa, meg én is az vagyok :( DE DE DE!!!!!! NEM ADOM FEL, AKKOR IS NEM HAGYOM EL MAGAM ÉS PRÓBÁLKOZOM TÖRETLENÜL. Jó hír viszont, hogy január óta azért ha sok sok megállással és némi visszatáncolással ugyan, de mindig lefelé megy a súlyom, összeségében mindig csak kevesebb lettem.:)
Szeptember 17, szép dátum, piciny életemben, hiszen aznap van a névnapom, bár idén egy csöppet sem ez jutott róla az eszembe, hanem a műtétem, ugyanis már 16-án be kellett feküdnöm reggel és 17 -én reggel 07.15-kor mikor épp visszatértem a kórterembe a fürdésből, fogmosás, deo, parfüm és amit akartok :) mert hogy egy műtétre az ember legyen jól öltözött, fésült illatos és üde, még a lehellete is :) szóval épp visszaértem, már vártak és fáslizták is be a lábam térdtől lefelé, és épp hogy mindent bedobáltam a szekrényembe és már jöttek is értem és toltak le a műtőbe ágyastól... műtét után subintenzív, ahonnan már este 6-kor lekönyörögtem magam, hogy láthassam a kislányom, mert oda nem lehetett bevinni és úgy nap nem telhetett el, szerencsére mivel teljesen jól voltam leengedtek vissza az osztályra a kórterembe. Másnap megkaptam a köveket is, mert hogy még nem írtam, de epeműtétem volt, akkora hatalmas kövem volt, hogy csodámra jártak, meg négy egészen kis apró, mint a játszótéri kavicsok :) Műtét után az orvosom mikor feljött megnézni, hogy vagyok, mondta, hogy éppen ideje volt már. Szóval szerdán fektettek be, csütörtökön műtöttek, és szombat reggel 09.05-kor már el is hagyhattam a kórházat. A lábadozás is viszonylag gyorsan és kisebb fájdalmakkal ment, mára már alig van nyoma, egy kis 3 centis vágással megúsztam az egészet. A kórházban semmi rosszat nem tapasztaltam, mindenki nagyon nagyon kedves volt, persze érdemes szépen beszélni nekünk is, hiszen emberek vagyunk, ha tudunk kérni és köszönni, akkor nagy baj nem lehet. Valóba ráébredtem, hogy a kórházban a sebészeten teszik a dolgukat, műtenek, életet mentenek, a központi nagy műtő, hát ott dőlnek el a dolgok, tiszteletem minden orvosé és ott dolgozóé, akik ott nap mint nap helyt állnak!!! Nagyon kedvesek voltak velem ott is!
Kislányom viszonylag jól viselte, nagyon nagyon büszke voltam rá, nekem hihetetlenül hiányzott, ennyi időt soha nem töltöttünk távol egymástól, mikor megérkeztem haza sikongatott örömében, nagyon megható volt, vele és mellette sokkal könnyebb volt a gyógyulás is! annyit emlegetem, hogy egy képet csatolok is nemsokára róla :)
Rengeteget nőtt a nyáron, mindenhogyan iszonyú sokat fejlődött, szépen megindult a beszédfejlődése is :) csodálatos dolog szülőnek lenni, aki még nem próbálta az ne késlekedjen, ha a körülmények megfelelőek, mert anyának (persze apának is biztos, csak azt ebben az életemben nem tudom kipróbálni) a világ legszebb dolga a világon és egyben a legnagyobb kihívás az életben, a másik talán a megfelelő társ megtalálása az "útra" :)
Na azért mostanság már írogatni fogok ám. meg lehet fényképeket is töltögetek fel, meg esetleg mindenféle mókásat, vagy jót és értelmeset amit én említésre méltónak találok. :)