Ma elkezdtem a begubózós napjaim után a tevékenyet, végre szelektáltam a csajszi ruháit, rengeteg cuccot kinőtt most őszre, meg egy rakás nyári holmit is, 4x nagyobb az a kupac ami kicsi, mint az amit elrakunk jövő nyárra. Egyre aranyosabb, egyre több szót mond, próbálgatja mindenhogyan tudtomra adni, mit szeretne kifejezni. Pont ezen gondolkoztam, hogy itt áll velem szemben egy kis ember, aki szinte mindent ért, és közölni akar, és nem tud, illetve még nagyon szegényes a nyelvi kifejezése, de belül a kis buksijában látszik, hogy sokkal, de sokkal több van, csak a nyelv, ami akadályoz minket abban, hogy mindent megértsünk, de így is ismerjük egymás minden rezdülését. Apukája szokta mondani, hogy mi olyanok vagyunk mint a borsó meg a héja, két testben egy lélek, és ez így is van és remélem még egy darabig így, de alapvetően tudom, hogy az a feladatom, hogy úgy neveljem, mindent úgy adjak majd át neki, ami elősegíti ahhoz, hogy boldog, egészséges, kiegyensúlyozott felnőtté váljon és én szép lassan feleslegessé váljak :)
Mióta gyerekem van sokkal érzékenyebb vagyok és avilágot is teljesen másképpen látom, de ez így van rendjén.