Ribizli, meg minden más :)

Ribizli lekvár főzésre az adja csak a fejét, aki nem olyan mint én, tehát baromi türelmes, szeret minden egyes szemet megfogni éa bíbelődni a cuccal. Láttam már ribizli bokrot, na de azon fürt szerűen csüngtek egy ágon rengeteg gyümölcs, na most a mi kis rokonunk kertjében is van több bokor, de a csüngések sokkal kissebbek, ráadásul ritkábbak is, persze közben az áradás miatt elszaporodott szúnyogok alig várták, hogy végre valaki melegévrű testvér arra sétáljon és lecsaphasanak. A dolgok ezen része volt a legkellemetlenebb, még a farmeron keresztűl is összecsípkedtek, pedig készültem, kabátot is vettem, így maradt a kezem és az arcom. tehát keresgéltem, szedtem, és közben próbáltam sietni és nagyon gyorsan mozogni, hogy minél kevesebb tudjon rajtam sikeres leszállást végrehajtani és megcsapolni. Kívülről látva engem biztosan mókás látvány lehettem. :) csak én nem élveztem és persze millió pókháló, bogár mindenféle :S. Na aztán itthon szemenként kiválogatni az épeket, leszedni a száráról stb. ez egy újabb móka, egy idő után jojózik az ember szeme, néha felvisítottam egy egy kóbor fűbemászó előbukkanására, és egyszer csak végeztem azzal a kb. 2.5kg ribizlivel,ami így első hallatra nem is sok, de elkészíteni annál inkább, becukroztam, holnap már csak megfőzöm és üvegekbe töltöm. Mondtam is itthon, hogy ezt aztán úgy enni mint ha a gyémántból lenne minden kiskanál :) Még mindig viszket mindenem, persze ilyenkor beképzelek magamon mászó kullancsot, bogarat és mindenfélét, de majd holnapra elmúlik.
Szedtem gyönyörűséges barackot is, azt mennyivel kellemesebb lesz majd megcsinálni. :)

Mivel holnap kezdem a fogyókúrát, természetesen már jó előre éhes vagyok :)))
Úgy ennék pl. big mac super size menüt, meg hasonlókat, de hát így a válság idején nyaralás előtt anyagilag sem kéne, meg hát nem biztos, hogy előtte este bezabálva kéne a fogyókúrát folytatni, hátha csak éhesebben kelek, mert nagyobb lesz a kontraszt. :) de azért valamit nézek.:)

Készülünk a nyaralásra, legalább is én nagyon, még csak fejben, hogy mikre lesz szükségünk, illetve kimostam mindent, bár addig még kell majd pörgetnem 1-2 adagot tuti...
Nagyon jó lesz, tudom ezt már írtam, de szülés óta nem voltam ennyi időre még el a "vadiúj" családommal nyaralni :))))

Délutáni szösszenet :-)

Két nap belső agymosásom után arra jutottam, hogy hétfőtől folytatom az 1000kcal/nap féle fogyókúrám, ami eddig nekem mindig bevált, az eddigi kilókat is így adtam le...
Nem akarok fogyókúrás blogot, bár tuti hogy most az elején elég sokat fogok erről beszélni, hiszen tartanom kell magamban a lelket, amihez ez a blog szuper kis segítség lesz. :)

Elgondolkoztam ma egy perce délután azon, hogy az ember mikor még kisgyerek nem is foglalkozik azzal, hogy hogy lesz tiszta a ruhája, hogy mitől lesz rend, tisztaság egyebek...
Azután szembesültem a tényekkel úgy jó pár éve mikor a párommal teljesen a szülőktől külön költöztünk és rájöttem, hogy két macskával négyen pillanatok alatt iszonyatosan nagy koszt tudunk csinálni és senki sem rakja rendbe (főleg én persze) ha mi nem állunk neki. Ehhez tavaly áprilisban csatlakozott a kislányunk is, így teljes a káosz. Gyakorlatilag ha reggel szépen összetekarítok, az délutánra úgy néz ki, mint ahol pár napja egy porszívót sem vettek elő. Nem tudom Ti /kedves olvasók :) / hogy vagytok vele, de én néha azon kapom magam, hogy mint a robotok, szinte megállás nélkül csak takarítok, amikor meg nem akkor pedig 1-2-3 óra alatt végignézem ahogy újra lerombolják mindazt amiét fáradoztam. Néha sikítani tudnék áááááááááááááááááááááááááááááá :))))))))))))))

Macskák... hogy ezek milyen édesek, aki azt mondja csak a kutya az aki az ember társa az nem ismeri igazán jól a macskát. Volt két kutyám is 2 éve haltak meg 6 nap különbséggel :((( 15 és 17 évesen drága Tücsi és Buksi... még a mai napig nagyon hiányoztok. :(
Na de térjünk vissza a cicókhoz - még mindig elbőgöm magam, ha a kutyáimra gondolok, annyi szép emlék és olyan sok év, velük nőttem fel, nem hiszem, hogy valaha is tudok majd érzelemmentesen beszélni róluk - a macskák is olyan jó társak tudnak lenni, és hűségesek is, mindent megértenek, persze más mentalitásúak mint a kutyák és egy biztos! A kutyának ha parancsolunk szegényke megteszi, sokkal alázatosabb a macskánál, DE a macskától, ha kérünk, Ők is megtesznek mindent, hogy mi is jól érezzük magunkat velük és viszont. Csak mi emberek úgy szeretjük, ha mi birtokolhatunk, ha irányíthatunk és ha alázatosak velünk szemben. Sokan nem tanulják meg TISZTELETBEN TARTANI!!! a másik fajta tulajdonságait, életmódját. Nem fogadjuk el, hogy ők más faj és más okból élnek, más törvények szerint, máshogy látják a világot mint mi. Azt gondolhatjátok, ez a nő nem normális, és betegei az állatainak. :) Nem hiszem, de tiszteletben tartom ez ügyben mindenki véleményét. Csak igyekszem elfogadni a körülöttem lévő élőlények életét, hogy ne zavarjuk egymást és tudjunk egymás mellett élni. Sajnos az emberi faj le van maradva sok más élőlénnyel szemben, mert csúcsragadozónak tartja magát és azt gondolja, hogy ennél fogva bármit megtehet, rá nem érvényesek a természet törvényei. Természetesen ez mind - mind csak az én véleményem, hatalmas állatbarát vagyok, nem tehetek róla, belülről őszintén jön . :))))

Végre egy kis lehülés, eső, szél van felénk a nagy meleg után, már érezhetően frissül a levegő, nem olyan párás az idő. Kitártam az összes ablakot a lakásban, hogy a lakás is át tudja venni a külső hőmérsékletet, mert már egy félig felfűtött szaunához hasonlított leginkább.
Ennek örömére persze takarítottam is kicsit. :)))

Hőség

Kisgyermekes anyukáknak nem kell mondanom, hogy mennyire megviseli az embert ez a nagy meleg úgy, hogy közben egy kis örökké izgő-mozó,mindent ki- és szétpakoló, meleg miatt szintén nyafogó picúrt kell ellátni, szórakoztatni, és egyáltalán túlélni ezeket a napokat, amikor be vagyunk ide zárva, nem lehet kimozdulni a hőség miatt és közben mindkettőnk számára egyre ingerszegényebbé válik a lakás az idő múlásával egyenes arányban.

Különben sem vagyok mostanság jó passzban... szépen elkezdett fogyókúrámnak már csöppnyi akaratereje sem maradt.. feladtam, belefáradtam, 22 kiló után ott tartok, hogy abból mára csak olyan 16-17 maradt és semmi kedvem sincs folytatni, pedig számomra most ez jelentené a boldogságot, az egészséget a jövőmet, MINDENT!!!
Én meg ennek ellenére itt ülök a babérjaimon és olykor tiszta depi vagyok emiatt, illetve valjuk be nem emiatt, hanem magam miatt. Senkit sem hibáztathatok, nincs menekvés :( ettől a tudattól persze még rosszabbul érzem magam...
A szülés kihozta belőlem amit lehetett, így kedden mehetek orvoshoz egyeztetni a szeptemberi epeműtétemet, ettől is rettegek, bár az altatóorvos szerint a paramétereim ellenére is túl fogom élni, én is így állok hozzá, nem mehetek még el, van dolgom az életben többek között a 14.5 hónapos kislányom számára jelen pillanatban leginkább én jelentem a biztosnágot, megnyugvást, az életet, örömöt meg mindent. Szeretném látni ahogy felnő és részese lenni az életének. TEHÁT FOLYTATNOM KELL A FOGYÓKÚRÁT!!!!!!!!!
De mikortól (?), csak ne lennék mindig olyan éhes... :(remélem ez a blog, vagy majd támogató hozzászólásaitok is segít, vagy ösztönöz, hogy még tudjak fogyni, hogy egy egészséges és boldog anyukája lehessek a kislányomnak és a családnak is ezt a példát tudjam mutatni, ezt nagyon fontosnak tartanám. Talán sikerül, közhely de esetleg holnaptól, hiszen valamikor neki kell látni, de ez főleg agyban dől el... készülök rá már komolyabban újra agyilag, de ez sok munkát jelent, mire meggyőzöm, nem könnyű velem. :)))

Más:
Mostanában mindig olyan érzésem van, hogy kitörnék innen, mennék valamerre, valami egészen mát csinálnék, másképp élnék, új emberekkel ismerkednék, néha rám tör a bezártság érzése, de ezt majd később még részletresebben kifejtem.

25-én viszont megyünk nyaralni! Nagyon- nagyon várom már. Annyira kell a kikapcsolódás, hogy kizükkenjünk a napi robotból, a mókuskerékből :)
Nagyon szeretem a programokat, lehet az bevásárlás, vagy csak valakivel kiülni egy padra beszélgetni, mindegy a lényeg, hogy valamit csináljunk. A hétvégén megyünk Anyuval az egyik rokonunk kertjébe ribizlit, meg sárgabarackot szedni, sosem tettem el még semmit idén előszőr s.barack lekvárt, meg amit majd most szedünk abból befőttet, a ribizliből meg szintén lekvárt. Pdig nem is szeretem igazán a lekvárokat. Nem is szoktunk itthonra venni, de sebaj maga az alkotás élménye örömmel tölt el és ez jó, azután majd csak elhasználjuk karácsonykor sütibe vagy palacsintába vagy nem tudom.
Állítólag a gyümölcs joghurtokban minden található, csak gyümölcs nem, és nagyon fini, ha natur joghurtot vásárolunk és abba teszünk házi lekvárt, dzsemet 1-2 kiskanállal és azt esszük vagy adjuk csemetéinknek :)

Sziasztok,

már, ha van valaki akit érdekel majd ez a sok zagyvaság, és mindenféle, amiket itt összehordok elsősorban magamnról, az életemről, hogy hogyan látom a világot. Nehéz volt nagyon címet is adnom neki. Régen rengeteg kis füzetet írtam tele amit most egy pénzkazettában őzök szigorúan lezárva, se a páromnak se nenkinek nincs hozzáférései lehetősége, hiszen amiket ott leírtam az szigorúan bizalmas. Manapság már mennyit változott a világ, az emberek a netre teszik fel naplójukat, persze nyílván tudva, hogy azt majd mások is olvassák, ami valahol félő, hiszen név és személyes adatok nélkül ugyan, de mégis kiadom magam és megtudsz rólam olyanokat, amiket nem biztos, hogy szeretnék, már pedig ha valóban írni szeretnék, erős kontroll mellett nem látom értelmét, tehát értesülni fogsz a kudarcaimról, negatív élményeimről, megtudod mi a "keresztem" :) stb... Más részről viszont jó érzés, hogy vannak emberek akik elolvassák, esetleg egyetértenek, vagy azt mondják, hogy igen, én is pont ebben a cipőben járok, vagy csak egyáltalán felkeltem az érdeklődésedet és elkezd majd érdekelni, hogyan alakul az életem. :)
Ez csak egy szösszenetnyi kis bevezető volt a sűrűjébe is hamarosan belevágok.