2009. július 16., csütörtök

Hőség

Kisgyermekes anyukáknak nem kell mondanom, hogy mennyire megviseli az embert ez a nagy meleg úgy, hogy közben egy kis örökké izgő-mozó,mindent ki- és szétpakoló, meleg miatt szintén nyafogó picúrt kell ellátni, szórakoztatni, és egyáltalán túlélni ezeket a napokat, amikor be vagyunk ide zárva, nem lehet kimozdulni a hőség miatt és közben mindkettőnk számára egyre ingerszegényebbé válik a lakás az idő múlásával egyenes arányban.

Különben sem vagyok mostanság jó passzban... szépen elkezdett fogyókúrámnak már csöppnyi akaratereje sem maradt.. feladtam, belefáradtam, 22 kiló után ott tartok, hogy abból mára csak olyan 16-17 maradt és semmi kedvem sincs folytatni, pedig számomra most ez jelentené a boldogságot, az egészséget a jövőmet, MINDENT!!!
Én meg ennek ellenére itt ülök a babérjaimon és olykor tiszta depi vagyok emiatt, illetve valjuk be nem emiatt, hanem magam miatt. Senkit sem hibáztathatok, nincs menekvés :( ettől a tudattól persze még rosszabbul érzem magam...
A szülés kihozta belőlem amit lehetett, így kedden mehetek orvoshoz egyeztetni a szeptemberi epeműtétemet, ettől is rettegek, bár az altatóorvos szerint a paramétereim ellenére is túl fogom élni, én is így állok hozzá, nem mehetek még el, van dolgom az életben többek között a 14.5 hónapos kislányom számára jelen pillanatban leginkább én jelentem a biztosnágot, megnyugvást, az életet, örömöt meg mindent. Szeretném látni ahogy felnő és részese lenni az életének. TEHÁT FOLYTATNOM KELL A FOGYÓKÚRÁT!!!!!!!!!
De mikortól (?), csak ne lennék mindig olyan éhes... :(remélem ez a blog, vagy majd támogató hozzászólásaitok is segít, vagy ösztönöz, hogy még tudjak fogyni, hogy egy egészséges és boldog anyukája lehessek a kislányomnak és a családnak is ezt a példát tudjam mutatni, ezt nagyon fontosnak tartanám. Talán sikerül, közhely de esetleg holnaptól, hiszen valamikor neki kell látni, de ez főleg agyban dől el... készülök rá már komolyabban újra agyilag, de ez sok munkát jelent, mire meggyőzöm, nem könnyű velem. :)))

Más:
Mostanában mindig olyan érzésem van, hogy kitörnék innen, mennék valamerre, valami egészen mát csinálnék, másképp élnék, új emberekkel ismerkednék, néha rám tör a bezártság érzése, de ezt majd később még részletresebben kifejtem.

25-én viszont megyünk nyaralni! Nagyon- nagyon várom már. Annyira kell a kikapcsolódás, hogy kizükkenjünk a napi robotból, a mókuskerékből :)
Nagyon szeretem a programokat, lehet az bevásárlás, vagy csak valakivel kiülni egy padra beszélgetni, mindegy a lényeg, hogy valamit csináljunk. A hétvégén megyünk Anyuval az egyik rokonunk kertjébe ribizlit, meg sárgabarackot szedni, sosem tettem el még semmit idén előszőr s.barack lekvárt, meg amit majd most szedünk abból befőttet, a ribizliből meg szintén lekvárt. Pdig nem is szeretem igazán a lekvárokat. Nem is szoktunk itthonra venni, de sebaj maga az alkotás élménye örömmel tölt el és ez jó, azután majd csak elhasználjuk karácsonykor sütibe vagy palacsintába vagy nem tudom.
Állítólag a gyümölcs joghurtokban minden található, csak gyümölcs nem, és nagyon fini, ha natur joghurtot vásárolunk és abba teszünk házi lekvárt, dzsemet 1-2 kiskanállal és azt esszük vagy adjuk csemetéinknek :)

2 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

Én nagyon drukkolok és a nyaralás is tuti jó lesz!! :-)

Sophie írta...

Köszi... reméljük sikerül zöld ágra vergődnöm magammal hamarosan.
Naná, hogy jó lesz, alig várom, meg a nagy esti beszélgetéseket is, mikor végre el jön az álomtündér és reggelig vigyáz rájuk helyettünk ;-)

Love is...
© Sophie hétköznapjai... - Template by Blogger Sablonlari - Font by Fontspace